Hát megérkeztünk. Én, Tomi, és a 4 gigamega kofferünk :)
És hogy hogy állunk? Ki vagyunk merülve, holnap pedig már meló... De az elejéről:
Zürichbe pontosan érkeztünk, így várnunk kellett a csatlakozásra, de 10re már Solothurnban voltunk. Andrea, a svájci főnököm kijött értünk, és hát persze nem fért be minden csomagunk... Na most mi legyen??
Tamara, du bliebscht daa... De persze nem maradtam ott :) Gyorsan visszafutottam egy, a panzióhoz közeli faluba induló vonathoz, felpattantam (tényleg mögöttem zárult be az ajtó), és nyomás. Mondanom se kell, a vonat (hiába csak falvakon keresztül "zónázik") csendes és tiszta, ahogyan azt már korábban megszokhattam...
Szóval Andrea pár percen belül (miután Tomit kitette a panziónál) értemjött a közeli falu vonatállomására. Aztán 2 perc, és én is ott voltam. A panzió+étterem+sörfőzde már lényegében csak az utolsó simításokra vár (takarítás, kisebb beüzemelések), úgyhogy elég nagy a sürgés-forgás. De attól még azonnal körbevezettek minket. A szobák rendkívül eklektikusak, és -meglepetésemre- tényleg nagyon igényes minden.
Ezután segítettünk egy kicsit, majd felhívtam a lakás ügyében az ingatlanirodát, amivel még itthon vettem fel a kapcsolatot. Na itt már kicsit kaotikusabbak az állapotok... Csak jövő héten mehetünk megnézni a lakást (így 1,5 hetet csúszik minden), és az ügyintézőnek kikiáltott kontakt elég ellenszenves volt. Persze Andrea, rögtön amint elintézte aktuális tennivalóját (ugyanis mindig 1000 van neki), elkérte a számot, és beszélt vele. És mint kiderült, tényleg undok volt a nő, mert amikor letette a mobilt, csak annyit mondott összegzésül: Na ez aztán egy hülye tehén!
De Andrea elhozott magához, van itt egy lakása az anyukájáéval szemben, és flexibilisen megoldjuk. Ő az anyukájánál alszik, innen vele megyünk dolgozni, és hasonlók. Azt azér itt megemlíteném, h Svájcban nem nagyon gyakori, h csak úgy vki mindenféle fizettség nélkül befogadjon, pláne nem, ha valakinek ennyire sok munkája van, mint neki. És bár ez közös érdek (elvégre neki is kell a munkaerő), azért tényleg nagyon rugalmasan és kedvesen kezel minket... Tomit például már elvitte a Golfparkba (ami még egy Svájcban is nagyon nívósnak számító étteremmel is rendelkezik), és bemutatkoztunk Tomi leendő főnökének is. Egy igazi puccos ürgét képzeljetek el. :) Lezser öltözetben ugyan, de sállal a nyakában, kifinomult mozdulatokkal és azzal az igazi svájci nyugalommal "veszi magát körül" :))) De félreértés ne essék, egyébként eddig szimpatikus.
Már csak egy dolog maradt hátra: Telefon. Sajnos még pre-paid (=feltöltős) SIM kártyát is csak hivatalos papírokkal kaphatunk, úgyhogy egyelőre marad az internet. Pedig Andrea oda is elkísért minket, nyomást gyakorolt (az nagyon megy neki :D), de hát ez van. Amint lesz, közzéteszem azt is...
Mára viszont ennyi lenne, és sztem a következő napokban sem nagyon jelentkezem. Egyelőre ugyanis tényleg "csak" munkával fogjuk tölteni a napjainkat. Holnap mindannyiunknak addig kell pakolunk, takarítanunk, amíg kész nem lesz minden. Nyugi, mi korábban eljöhetünk, de azért tuti hajtani fogunk...
Jó éjt mindenkinek, nemsokára jelentkezünk. :) Addig is: szurkoljatok nekünk ;) PUSZI
